Vissza

Hírek

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS SZÁLLÁS

2018. január 30.

Andi kolléganőmmel 15 évig tartó közös munka után iskolai átszervezés miatt elváltak útjaink. Új „párt” kaptam magam mellé az osztályba, Csillát. Mivel Katica Tanyában járatlan volt, rám bízta magát a kirándulással kapcsolatban. Sokat meséltem neki a tanyáról, az állatokról, a játékokról, a programokról, felkészítve arra, hogy a lélegzete is elakad majd, mert a világ legjobb helyére viszem.

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS SZÁLLÁS
A sokadik alkalom után félénken megkérdezte:
 
- És mondd csak, Vanda, a szállás milyen? Mert tudod így 50 felett én már nem tudok bárhol aludni! Majd meglátod te is!- vigyorgott kajánul.
Akkor döbbentem rá, hogy igaza van. Soha nem ejtettem neki szót a szállásról, annyira be voltam pörögve a többi varázslat miatt. Elkezdtem mesélni:
- Mi a gyerekekkel mindig a Katica Portán aludtunk. Pont olyan helyes, mint a neve! A pici egyutcás falu közepén képzelj el egy napsárga, tetőteres felújított parasztházat! Saját kerttel, játszótérrel, tűzrakó hellyel, sok-sok zölddel. A gyerekek szabadok lehetnek, mint a madár! A házban összesen 42 vendég fér el 8, emeletes ágyakkal berendezett szobában. Jópofa, mert minden szobának virág nevet adtak. Az emeletes ágyak kényelmesek, nem kell attól tartanod, hogy leesel. Ugyanis nem kell fent aludnod. Lesz külön szobánk. Láttam az arcán, hogy ezt a hírt megkönnyebbülten fogadta. A földszinten is, az emeleten is vannak mosdók, zuhanyzók. Hatalmas a társalgó, és jól felszerelt a konyha. Bár a menütől mi mindig úgy jól laktunk, hogy a konyhára soha nem volt szükségünk. A tetőtér nagyon hangulatos, majd meglátod! Szeretnek a gyerekek ott „ bandázni”. Úgy éreztem, ő megnyugodott, és én elcikáztam a szállást megrendelni.
Pár nap múlva együtt, izgalommal telve olvastuk el a szállás visszaigazolást... és jött a hidegzuhany. Mivel 2 nagy létszámú osztállyal megyünk, nem férünk el a Katica Portán. Csak a Turistaházban tudnak nekünk helyet biztosítani. 
- Óóó Vandi! Az is jó? –aggodalmaskodott Csilla.
- Óóó, hát persze! (bár fogalmam sem volt, mert soha nem jártam még ott, nem is tudtam, az hol van. De igyekeztem határozottan állítani, hogy semmi pánik, még sokkal jobb lesz, mint a Katica Porta.)
 
Kételyekkel a lelkemben szálltam fel a kirándulás reggelén a buszra. Mi lesz, ha nem jó? Mi lesz, ha kényelmetlen? Mi lesz, ha nem tetszik? Megacéloztam magam, és boldogan kiáltottam a gyerekeknek: Kitört a kirándulás! Ők lelkesen helyeseltek, és elindultunk az ismeretlen Turistaház felé.
Patca falu végén már várt ránk házigazdánk és mutatta a helyes irányt. A műútról letérve egy kis kavicsos úton döcögött a busz, az út fölött barátságosan borultak össze a fák. Természetes alagutunkból kijutva egy hatalmas zöld tisztás képe tárult elénk hófehér kőházzal. Éreztem, hogy a megkönnyebbülés hulláma fut végig rajtam. A buszról leszállva gyermekeink rögtön birtokba vették a terepet. Kiabálásuktól hangos volt a Turistaház mögötti erdő:
- Ide nézz! Játszótér! Gyere Blanka, hintázzunk!
- Vanda néni! Kemence is van! Sütünk benne valamit?
- Lili! Ez itt olyan, mint egy színpad! Félre toljuk a padokat, és kitalálunk valami előadást!
 
Kipakoltunk a buszból, és bezúdultunk kofferjainkkal felmálházva a bejárati ajtón. Hatalmas társalgóban találtuk magunkat, melynek a közepén egy óriási cserépkályha trónolt, uralva a teret. Elképzeltem, milyen lehet télen, mikor ropog benne a tűz, meleg a padkája és egy jó forró tea van a kezemben, miközben bámulok ki a hóesésbe.  Ábrándozásomat a gyerekek hangja törte ketté. Lelkesen ujjongtak, örültek a szobáknak, az emeletes ágyaknak. Az élelmesebbje rögtön rendezkedni kezdett, hogy kik alszanak a 12, 9, 8, és 6 személyes szobákban. Mi tanerők rögtön észbe kaptunk, és megoldottuk a vitát: Á-sok fenn, D-sek lenn! Így is elfértünk kényelmesen. Nekünk a 6 ágyas Bölcs Bagoly szoba „jutott”, ennek elhelyezkedése stratégiailag kiváló volt. Minden szobára ráláttunk onnan. A hatalmas konyha egyik gyereknek sem tűnt fel. Nem is volt fontos, hisz nem főzni jöttünk. Tudtam, hogy a választott menünket ha mind megesszük, plusz 3 kilóval fogunk hazáig gurulni. Így is lett. Miután megküzdöttünk a tiszta, illatos ágyneműk felhúzásával, felfedeztük hogy az emeleten és a földszinten is van mosdó, a lányaim visítva megállapították: „Annyira, de annyira jó helyre hoztál minket!” És kaptam egy ölelést. 
 
Azóta eltelt majdnem 2 naptári év, és „kinőttek” a zöld faházikók a Turistaház melletti erdőszélen. Hangulatos, 8 férőhellyel rendelkező szobák, melyekben asztal, székek és egy kicsi hűtőszekrény is található. A 6 pici ház közrefog egy szabadtéri közös esőbeállót asztalokkal, padokkal, ahol a reggeli madárcsicsergésben lehet ébredezni. Fürdéshez a kemping vizesblokkja használható, ahová hangulatos, megvilágított térköves járda vezet. Konyhahasználati lehetőség ehhez a szálláshelyhez egyenlőre nem kapcsolódik, a házigazdák dolgoznak a megoldáson. De aki menüt rendel... tudjuk, nekik nem is kell konyha.
 
Ha ismét osztályt vinnék kirándulni, tuti, hogy a faházikókat is kipróbálnám!