Történetünk kezdete

2022. május 16.

A Katica Tanya nagykorúvá vált. Tavaly töltötte be 18. életévét, melyet a COVID járvány miatt idén ünneplünk. Egy nagyszabású 18. születésnapi rendezvénnyel készülünk Nektek, amelyről hamarosan részleteket is hozunk. Addig is tartsatok velünk közösségi felületeinken, mert a következő időszakban visszatekintünk az elmúlt 18 év legfontosabb eseményeire, meghatározó pillanataira és kedves emlékeire.

Az egész 1992-ben kezdődött. Kint tanultam Londonban egy MBA kurzuson és hétvégente jártuk az országot a cimboráimmal. Többször jött szembe velünk a “Show Farm”, “Farm Park” tábla és mi betértünk: általában egy mezőgazdasági telepet takart a fogalom, amelyet látogató baráttá tettek a tulajdonosok. Állatok és játékok, no meg egy kis szendvics.

Akkor még nem értettem, hogy miért fizet egy átlagos angol család fejenként 4 fontot, hogy láthasson teheneket, és disznókat, hiszen 1992-ben Patcáról még egy komoly tehéncsorda ment minden reggel legelni a közeli legelőkre. Angol barátaim megadták a választ: náluk már nincs háztáji állattartás, vagy csak nagyon ritkán. Állatot állatkertben vagy ilyen bemutató gazdaságokban lehet csak látni. A történet 1992-ben eddig jutott.

Az MBA után engem is lenyelt a multivilág, mint szinte minden nyelvet beszélő friss diplomást a 90-es évek első felében. 1996-ban elvettem Esztert, első feleségemet, akivel azóta is sikeres tandemet alkotunk. 

Az évek múlásával a hazai vidék is megváltozott gyökeresen. A falvakból eltűnt a háziállatok jelentős része és gyermekek nem találkoztak minden nap például egy tehéncsordával az úton. 

Bennem mindig munkál az alkotás vágya, kreálni, építeni valamit, ami túlmutat rajtad. Olyant, amit a társadalom is értékel, akármilyen naivnak vagy idealistának is hangzik. Egy természetközeli, környezettudatos, a hagyományainkat megőrző tanyáról álmodtam, ahol az állatoké, játékoké és a mosolyé lesz a főszerep.

Ugyanakkor dolgozott bennem a felfedezés vágya is, a vad és új dolgok kipróbálásának gondolata – ebben édesapámnak komoly szerepe volt szerintem – így 1998-ban nekifogtunk egy világkörüli út szervezésének. Először repülővel terveztük, de aztán csakhamar jött a “vad” gondolat: menjünk autóval.

1999. május 20-án indultunk nyugat felé és 2000. július 10-én értünk haza keletről. Ez egy 418 napos extravagáns túra volt több szempontból is: 

• napi 3000 Ft-ból kellett megoldanunk kettőnk szállását és ellátását,
• 110 ezer km-t tettünk meg ebből 70 ezret hű társunkkal, a terepjárónkkal, aki azóta is hűen szolgál bennünket,
• napi átlagban 5 km-t sétáltunk, túráztunk, gyalogoltunk 4 földrész 40 országában
• ugyan kerestünk, de nem találtunk szponzorokat, így 5 év megtakarítása és több évnyi baráti-családi hitel fedezte ezen álom megvalósulását.

Az utazás során íródott naplónkat megvásárolhatod a recepción, illetve egy virtuális világkörüli útra invitál a www.hando.hu honlap. 

Számomra három olyan „tapasztalás” volt, amely azóta is meghatározó:

1. A lehetetlen fogalmát jó párszor újradefiniáltuk. Közhelyként hangzik a „nincs lehetetlen, csak tehetelen”, de hiszem és vallom, hogy nagy igazság.
2. A másság elfogadására is megtanított az utazás: rá kellett jönnünk, hogy nincs jó vagy rossz ember, rassz vagy vallás: más ember, rassz és vallás van.
3. Jordániában a túra végén láttunk egy klassz feliratot: „Do not dream it, do it”, azaz „Ne csak álmodd, vágj is bele”. Legyen egy célod és minden nap tegyél annak elérése érdekében. Ez a rövid mondat vesszőparipánkká vált azóta.

A Katica Tanya neve is ezen a túrán, egészen pontosan a 257-ik napon született meg valahol Maree és Coober Pedy (Ausztrália) között, ahol 2 napon át csak összesen 5 kenguruval találkoztunk a 400 km alatt egy sivatagos, kies úton. Volt időnk azon gondolkodni, hogy mit fogunk csinálni, ha hazaérkeztünk. A koncepció már megvolt, de a neve Eszter fejéből pattant ki: Katica Tanya. Nekem ez a név nem tetszett... 

Mikor házasságot kötöttünk Eszterrel, megállapodtunk egy alapelvben: ha egyikünk kitalál valamit, ám az a másiknak nem tetszik, a másik addig befogja a száját, amíg jobbat nem tud mondani. Ugyanis, ha csak annyit mondasz, hogy „Ez így nem jó”, anélkül, hogy mondanál jobbat, nem sokat segítesz. Ez a Handó axióma, amire minden munkatársunkat megtanítjuk.

Szóval a Katica Tanya név nekem nem tetszett, de mivel nem volt jobb ötletem, így hát csendben maradtam. És hála Eszternek, kiválót választott!

2000 júliusában értünk haza és nemsokára már lázas tervezés vette kezdetét. 2001 nyarán álltunk neki a Turistaház építésének, amelyben 2001 szilveszterén fogadtuk is első vendégeinket. Aztán 2002-ben kezdtünk bele abba, amit ma “Élményközpontnak” hívunk. 2003 májusában fogadtuk az első vendégeket a maival összehasonlíthatatlanul szerényebb keretek között. Ennek tavaly (2021-ben) májusban lesz 18 éve ám a COVID miatt most ünnepeljük 2022-ben a nagykorúságunk évét! 

Mára egy 13 hektáros élménybirodalmat alkottunk 4500 m2 épülettel és több, mint 100 játszó alkalmatossággal. Büszkén mutatjuk be a történetünket a következő 19 tablón, évről-évre haladva.

Úgy gondolom, mondani sem kell, hogy mennyi időt és energiát adtunk bele a „Katica Tanya Sztoriba”. Több százezer tégla, több ezer köbméter beton és temérdek órányi gondolkodás…

Kellemes időutazást kívánunk!
Handó János és Eszter, tulajdonos